Az előzetes vizsgálattól a tervezésen keresztül a kivitelezés támogatásáig állunk rendelkezésére.
A roncsolásmentes épületdiagnosztika felépítése, a vizsgálatok meghatározása és a feltárások helyei és mennyisége függ a diagnosztikai vizsgálat céljától attól, hogy éppen üzemel-e a létesítmény, a vizsgált szerkezet méretétől és annak állapotától.
A szükséges mértékben feltárásra és azonosításra kerülnek a főbb tartószerkezeti egységek-elemek, és azok jellemző keresztmetszeti kialakítása.
Az épületdiagnosztikai szakvélemény kidolgozás során dokumentálásra kerülnek a feltárások és vizsgálatok eredményei, az épület tartószerkezetének sajátosságai (például korábbi átépítések), a vizsgálatok jegyzőkönyvei és az eredmények kiértékelése, valamint a tapasztalt károsodások és azok lehetséges okai, összefüggései, a helyreállításhoz alkalmazható technológiák.
A roncsolásmentes diagnosztikával kapcsolatos gyakori tévhit, hogy egyáltalán nem jár semmilyen bontási, feltárási munkálattal, zajjal és porral.
A roncsolásmentes szerkezetdiagnosztika elnevezésében a roncsolásmentes szó a szerkezetek szilárdság és egyéb anyagtani tulajdonságainak vizsgálati módszertanára utal, ugyanis a roncsolásmentes vizsgálati módszerek során nem szükséges a szerkezetből közvetlen mintavétel (például magmintavétel ún. koronafúróval) és annak laboratóriumi vizsgálata, mely során a mintadarabot rongáljuk, tönkre tesszük.
A roncsolásmentes vizsgálatok során mérőműszerek segítségével a szerkezeti elemek fizikai tulajdonságát - például a szilárdságát, vagy a szerkezeti integritását – közvetetten, egy másik anyagtulajdonság szerkezeti károsodást nem okozó méréséből nyert adatok alapján származtatjuk, mely eljárás során a szerkezet egyáltalán nem, vagy csak minimálisan sérülhet.
Ilyen vizsgálati eljárás például Schmidt kalapáccsal, penetrométerrel, betonoszkóppal és Poldi-kalapáccsal végzett vizsgálatok, ultrahangos betonacél-keresés, vagy a fenolftaleines beton korrózió (karbonátosodás) vizsgálat is.
Ezek a vizsgálatok kiegészíthetők fúrt magminta törésével, kivésett betonacél szakításával és a beton sótartalmának laboratóriumi vizsgálatával is, de ez már a magasabb vizsgálati kategóriájú, roncsolásos vizsgálati program!
A roncsolásmentes vizsgálatok előnye (előbbivel szemben), hogy töredék költséggel és rövidebb idő alatt több vizsgálat készülhet, így átfogóbb képet ad a vizsgált szerkezet állapotáról.
A roncsolásmentes szerkezetdiagnosztika során az egyes eltakart szerkezeti rendszerek és elemek feltárása közben az azokat takaró rétegrend (mint például: vakolat, hideg-, vagy melegburkolat, gipszkarton, elemes álmennyezet, lambéria) lokális megbontása, eltávolítása szükséges. Ez minimálisan ~20x20 cm-es úgynevezett mérőablak kialakítását jelenti, melynek helyén a szerkezeti elemet takaró rétegrend eltávolításra kerül. A pontos szerkezeti kialakítás felderítése érdekében a feltárás ennél akár nagyobb is lehet.
Tehát a roncsolásmentes szó elsősorban a tartószerkezeti elemekre vonatkozik, de bizonyos esetekben azok kismértékű roncsolása is szükséges lehet. Például a vasbeton szerkezetek esetén a betonacélok vizsgálatához a betontakarás eltávolítása szükséges, mivel azok átmérője más módszerrel nem vizsgálható szabatosan, ezért a szükséges feltárások zajjal és porral járnak.
A feltárásaink során a piszokkal-kosszal járó beavatkozásokat fóliatakarással igyekszünk izolálni és a feltárások után a törmeléket összeszedjük, ipari porszívóval az érintett területet felporszívózzuk, de a finom por még így is megjelenhet, aminek a „pipere” takarítását nem áll módunkban elvégezni.
Gyakran keresnek meg bennünket egy épületen, vagy épületrészen tapasztalt károsodás, vagy károsodások lehetséges okainak felderítése kapcsán. Ilyenkor az épületkár okának, okainak megállapításához minimálisan szükséges mértékű vizsgálatokat, feltárásokat végezzük csak el, hogy költséghatékonyan adhassunk műszaki megoldási javaslatot a kárelhárításhoz szükséges beavatkozásokról.
Építkezések, átalakítások megkezdése előtt - a későbbi nézeteltérések hatékonyabb elkerülése érdekében - célszerű a szomszéd épületek statikai állapotának dokumentálása, vagy ingatlanvásárlás előtt egy szemlézésen alapuló előzetes statikai szakvélemény elkészítése.
Az ilyen szemrevételezésen alapuló felmérések során nyert információk "továbbtervezésre" nem alkalmasak, de a döntés-előkészítést segítik és a harmadik fél tulajdonában lévő ingatlanban történő károkozás nélkül kaphatunk átfogó képet az érintett ingatlan tartószerkezeti állapotáról.
Az ilyen szakértés nem vizsgálja részletekbe menően a tapasztalt károkat és azok okait, így megoldási javaslatot sem tartalmaz, hanem egy pillanatkép a repedésekről, alakváltozásokról, ázásokról, vakolat-leválásokról és egyéb károsodásokról.
Tartószerkezeti tanulmánytervre, teherelemzésre leggyakrabban tetőtér-beépítések, szintráépítések, vagy jelentősebb funkcióváltás esetén a tervezési folyamat kezdetén, ideális esetben a koncepciótervvel párhuzamosan lehet szükség.
A szakvélemény produkálhat az építészeti koncepciót megalapozó adatokat (például, hogy hány szint építhető a meglévőkre komolyabb szerkezeti megerősítések nélkül), vagy lehet az építési koncepciót lekövető számítás (ilyenkor azt határozhatjuk meg, hogy a meglévő szerkezeten milyen átépítések, megerősítések várhatók a koncepció változtatása nélkül).
A teherelemzés, vagy statikai tanulmányterv épületdiagnosztikai szakvélemény elkészültét követően dolgozható ki, mivel a meglévő épület ismerete feltétele a vizsgált, összevetésre kerülő meglévő és új épületterhek megállapításának.
A tartószerkezet-tervezés egyik speciális területe a rehabilitációs tervezés, ami a meglévő épületállomány helyreállításához kapcsolódó statikai feladatokat fedi le. A meglévő, akár több száz éves tartószerkezetek mélyreható ismerete nélkül ezt a feladatot nem lehetne elvégezni, mely tudás a statikai szakértéseink során felhalmozott tapasztalatoknak köszönhetően "házon belül" rendelkezésünkre áll és segít megőrizni meglévő épített értékeinket.
Rehabilitációs tartószerkezet tervezésre műemlék épületeknél minden esetben szükség van, de munkánk során számos, műemléki védettséget nem élvező épület esetében is szükség lehet, a korszerű hasznosítási igények során felmerülő, ellenőrzési, helyreállítási, megerősítési, vagy újraépítési feladatok során, illetve az új és meglévő épületszerkezetek kapcsolatának biztosításához.
A rehabilitációhoz hasonlóan és kapcsolódóan itt is részletesen ismernünk kell meglévő tartószerkezetet, és az alapján lehet a legoptimálisabban megtervezni a szükséges beavatkozásokat.
A károsodott épületszerkezetek helyreállításához, meglévő épületek bővítéséhez ma már számos technológia áll rendelkezésre, melyek közül kiválasztani az adott feladathoz legoptimálisabb módszereket egy komplex tervezői feladat, mivel az ilyen jellegű projekteknél rendre a meglévő épület helyreállítása, vagy az új feladatra való alkalmassá tétele jelenti a tervezői nehézségeket.
Az engedélyezési tervezés során megkeressük és ismertetjük a létesítmény megépítéshez alkalmazandó költséghatékony technológiákat, és számításokkal igazoljuk azok mértékadó pozíciókban történő statikai megfelelését speciális statikai programok és eljárások segítségével.
A korszerű háromdimenziós, BIM alapú tervezés lehetővé teszi, hogy a tervezésnek már ebben a fázisában megvizsgáljuk a jellemző csomópontok építészeti kialakításra esetlegesen visszaható sajátosságait, így a tervezés későbbi fázisaiban már kevesebb a tartószerkezeti megvalósíthatóság miatt szükséges módosítás szüksége, ami jelentősen gyorsítja a teljes tervezés folyamatot.
A kiviteli tervezés során kerül kidolgozásra az engedélyezett tervek alapján az összes társtervező szakággal egyeztetett műszaki tartalmú tervdokumentáció, ami a rendelkezésre álló adatok fényében alkalmas a szerkezet megépítésre, költségvetés készítésre.
Projektjeinkhez kapcsolódó síkalapozások tervezését - sávalap, pontalap, alaplemez -, pince padlósík süllyesztést, lokális alapmegerősítéseket cégen belül, saját szakembergárdával végezzük.
A speciális mélyépítési feladatokat, mint például mélyalapozások, földművek, vagy munkatér-határolások tervezését állandó geotechnikus partnerünkkel szoros együttmáködésben vállaljuk - beleértve a két társ-szakág kapcsolódási pontjait, ami ma már szerteágazó problémakört is jelenthet.
Cégünk Magyarországon egyedüliként gipszbeton szerkezetek egyedi tervezésével és szakértésével is foglalkozik, valamint a techológia fejlesztését, tudományos igényű kutatását is végezzük. A gipszbeton technológia anyagfizikai hátterének, kutatását és a mérnöki, kivitelezői gyakorlatba történő átültetését cégünk alapítójának ifj. Kászonyi Gábornak az édesapja, Prof. dr. Kászonyi Gábor CSc. kezdte a '80-es években, mely kutatást cégünk tovább is folytatja - rehabilitációs, nyerhető tehertartalék témakörökben. A gipszbeton technológiának köszönhetően a szerkezet maga is látványelemmé válhat, költséges zsaluzási munkák, vagy előregyártás alkalmazása nélkül is. A technológia egyik előnye a csekély súly, melynek köszönhetően a meglévő szerkezet minimális terhelése mellett, rendszerint külön megerősítés nélkül is kialakítható a meglévő épületszerkezeteken. A technológia másik előnye, hogy a kis (60x60 cm-es) elemeknek köszönhetően nincs szükség darura az anyagmozgatáshoz és nehezen megközelíthető helyen is alkalmazható.
Az építés helyszínén rendkívül rugalmasan, a helyi sajátosságokhoz igazodó építéstechnológiának köszönhetően gipszbetonból akár íves vonalvezetésű, filigrán, letisztult "látványlépcsők" is kialakíthatók költséges előregyártás nélkül.
A mára ismert és elterjedt gipszbeton lépcsőszerkezetek speciális igények szerinti tervezésén felül a technológia a csekély súlyának köszönhetően födémszerkezetként is alkalmazható tetőtér-beépítések esetében a faszerkezet között kialakítható vendégfödémként, vagy utólagosan kialakított galériaként.
A technológia előnye, hogy a kis (60x60cm-es) elemeknek köszönhetően nincs szükség darura az anyagmozgatáshoz és nehezen megközelíthető helyen is alkalmazható, például a tetőszerkezet megbontása nélkül is kialakítható egy vendégfödém-rendszer.
A falazott pillérek és falak megerősítésére való rehabilitációban történő felhasználás lehetőségei jelenleg is folyó kutatásunk tárgyát képezik a BME Építőanyag Laboratóriumával való kutatópartneri együttműködésünk keretében.
Az építőipar szerteágazó területein szerzett mérnöki tapasztalatunkkal a tervezési, vagy szakértési feladatok formális keretein kívül is állunk megbízóink rendelkezésére műszaki tanácsadás formájában.
Helyszíni szemléinket, tervezői művezetéseinket, egyéb kivitelezést támogató tevékenységeinket mérnöki, műszaki tanácsadás keretein belül végezzük.
Előfordul, hogy egy-egy szerkezet megfelelősége anyagtani vizsgálatokon alapuló statikai számításokkal nem igazolható. Ilyenkor a MMK által kiadott TSZ 01-2013 jelű műszaki szabályzat előírásai alapján lehetőség van a szerkezeti elemek megfelelőségének igazolása - vizsgálata - próbaterhelés elvégzésével. Ez a legmagasabb szintű vizsgálati program, mely hosszas előkészítést és előzetes tervezést is igényel. Akkor javasoljuk, ha nincs lehetőség roncsolásos vizsgálat lefolytatására és mindenképpen valamifajta igazolásra van szükség, ami egyéb számítással már nem kimutatható.
A próbaterhelés viszonylagos körülményességét ellensúlyozza a vizsgálatot követően kapott eredmények csekély bizonytalansága - azaz csalhatatlan bizonyossággal a meglévő szerkezet paraméterei, peremfeltételei mind-mind igazolhatók.
Vitás építési ügyekhez kapcsolódóan szükség lehet építésügyi jogosultsággal rendelkező szakértő kollágánk bevonására.
Az 1930-es és 40-es évek népszerű (és drága), hamar kötő építőanyagáról hamar kiderült, hogy a hosszú távon változó fizikai tulajdonságai miatt a bauxitbetont tartalmazó épületeket még a szokásosnál is körültekintőbben és speciális eljárásokkal kell vizsgálni, minősíteni, amiben számottevő tapasztalatunk van.
Legyen szó fúrt betonmagminták, vagy helyszíni beton próbakockák töréstesztjéről, sótartalom vizsgálatról, betonacél szakítópróbáról - esetleg egyéb építőanyag-laboratóriumi vizsgálatról - állandó szerződött partnerünk (BME) segítségével el tudjuk vállalni.
Állandó geotechnikus szakértő partnereink segítségével vállalunk speciális mélyépítési szakértési és és tervezési feladatokat, mint például mélyalapozások, földművek, vagy munkatér-határolások tervezését.
Állandó faanyagvédelmi szakértő partnerünk segítségével vállalunk speciális faanyagvédelmi feladatokat a meglévő faszerkezetek megtartása, használhatósága érdekében.
A roncsolásmentes diagnosztikával kapcsolatos gyakori tévhit, hogy egyáltalán nem jár semmilyen bontási, feltárási munkálattal, zajjal és porral. A jelenleg hatályos szabványrendszer szerint vizsgálatokat nem lehet bizonyos kisebb ún. mérőablakok kialakítása nélkül elvégezni. A vizsgálatok kiértékelése adja a szakértés gerincét.
A roncsolásmentes szerkezetdiagnosztika elnevezésében a roncsolásmentes szó a szerkezetek szilárdság és egyéb anyagtani tulajdonságainak vizsgálati módszertanára utal, ugyanis a roncsolásmentes vizsgálati módszerek során nem szükséges a szerkezetből közvetlen mintavétel (például magmintavétel koronafúróval) és annak laboratóriumi vizsgálata, mely során a mintadarabot rongáljuk, azaz „tönkreteszünk”. Ezzel szemben a szerkezetet szabaddá téve magán a „csupasz” felületen már tudunk mérni műszereinkkel.
A roncsolásmentes szerkezetdiagnosztika során az egyes eltakart szerkezeti rendszerek és elemek feltárása közben az azokat takaró rétegrend (mint például: vakolat, hideg-, vagy melegburkolat, gipszkarton, elemes álmennyezet, lambéria) lokális megbontása, eltávolítása szükséges. Ez egyenként minimálisan ~20x20 cm-es úgynevezett „mérőablak” kialakítását jelenti, melynek helyén a szerkezeti elemet takaró rétegrend eltávolításra kerül. A pontos szerkezeti kialakítás felderítése érdekében a feltárás ennél akár nagyobb is lehet.
Tehát a „roncsolásmentes” szó elsősorban a tartószerkezeti elemekre vonatkozik - de itt megjegyzendő, hogy bizonyos esetekben azok kismértékű roncsolása is szükséges lehet. Például a vasbeton szerkezetek esetén a betonacélok vizsgálatához a betontakarás eltávolítása szükséges, mivel azok átmérője más módszerrel nem vizsgálható szabatosan, ezért zajjal és porral járó bontási munkálatokra van szükség.
A feltárásaink során a piszokkal, kosszal járó beavatkozásokat fóliatakarással igyekszünk izolálni és a feltárások után a törmeléket összeszedjük, ipari porszívóval az érintett területet felporszívózzuk, de a finom por még így is megjelenhet, aminek a „pipere” takarítását nem áll módunkban elvégezni, ahogy a feltárások helyének vakolása, festése, burkolása sem feladatunk.
Bár a feltárások során a szerkezetet gyakran meg kell vésnünk, az minden esetben csak olyan lokációban, és olyan mértékben végezzük, hogy a szerkezet teherbírását semmiképpen ne befolyásolhassa.
Fontos azonban, hogy a feltárt betonacélok (esetleg idomacélok) korrózióvédelméről mielőbb gondoskodni kell, azaz a vizsgálati helyeket „utánunk” helyre kell állítani.
Napjainkban a beton, tégla és kő felületi keménységének vizsgálatához a rugalmas visszapattanás elvét alkalmazó Schmidt-kalapácsok tekinthetők a legelterjedtebben használt eszközöknek. A vizsgálat elve, hogy a lenti ábrán látható készülékben lévő munkarugó (1) egy vezetőrúdhoz (3) csatlakozó ütőtömeget (2) mozgásba lendít, amely a felületre merőlegesen tartott, íves kontaktfelületű ütőszondán (4) keresztül, adott energiával megüti a vizsgált felületet, és az ütés után az ütőtömeg visszapattanásának mértékét a készülék rögzíti. Az ütési energia konstans és független a vizsgálatot végző személytől, mivel a megfeszített rugó automatikusan oldódik ki maximális helyzetéből ezzel azt okozva, hogy az ütőtömeg a megfeszített rugó által közvetített energia felhasználásával nekiütközik az ütőszegnek. Az ütőtömeg visszapattan az ütőszegről, és eközben magával von egy kijelző csúszkát (5). A visszapattanási érték (R) dimenzió nélküli szám: a mozgó tömeg visszapattanást követően megtett útjának (xr) és ütés közben megtett útjának (x0) aránya százalékban kifejezve (R = xr/x0·100).
A készülék ütőszondájának érintkezési felületén, az ütés pillanatában a vizsgált anyag lokális morzsolódásán keresztül elnyelődő energiaveszteség teszi lehetővé, hogy a Schmidt-kalapács a beton mechanikai tulajdonságainak vizsgáló eszköze lehessen. (forrás: Szilágyi Katalin, Doktori disszertáció 2013.) A készülék által rögzített visszapattanási értékeket kell kiértékelni és így juthatunk el az anyag nyomószilárdságának becsléséhez. A kapott eredmény – mivel nem a tényleges tulajdonságot mérjük – csak becslésnek nevezhető.
A vizsgálatokat N-típusú Schmidt-kalapáccsal végeztük. Egy-egy mérőponton 10-10 db visszapattanás értéket határoztunk meg, ezek eredményeit több eljárás szerint is kiértékeljük.
A mérőpontok helyén a felületet vakolattól, festéktől megtakarítottuk és a beton felületeket simává, egyenletessé tettük. A vizsgálatokat beton, vasbeton, előregyártott vasbeton, tégla, vagy kő szerkezeteken lehet elvégezni.
A különböző habarcsok helyszíni nyomószilárdságának meghatározásához penetrométert alkalmazunk. A vizsgálat elve, hogy a lenti ábrán látható készülékben lévő kéziterhelésű rugó (5) felhúzásával, majd kioldásával egy a rúgóhoz csatlakozó ütőtömeget (3) hozunk mozgásba, amely az ütőszegnek ütközik (6). Az ütés hatására az ütőszegbe rögzített acéltű (7) adott ütési energiával a dinamikus ütéseknek kitett habarcsba hatol. Az ütési energia konstans és független a vizsgálatot végző személytől, mivel a megfeszített rugó automatikusan oldódik ki maximális helyzetéből ezzel azt okozva, hogy az ütőtömeg a megfeszített rugó által közvetített energia felhasználásával nekiütközik az ütőszegnek. A gyártó utasításai szerint a tesztet tíz ütéssel kell elvégezni, majd a tű behatolási mélységét kell megállapítani. A behatolási mélységhez tartozó nyomószilárdságot a gyártó által megadott görbe alapján határoztuk meg.
Poldi-kalapács segítségével a fémek Brinell-keménysége (HB) határozható meg, amiből a szerkezeti acélok húzószilárdságát lehet megbecsülni.
A Poldi-kalapácsba a vizsgálat során egy 10 mm átmérőjű, speciális Brinell-golyót helyezünk a minta és az ismert szilárdságú standard etalon közé, a lenti ábra szerint, majd az ütés közvetítő rúd végét bármilyen kalapács segítségével dinamikusan terheljük. A Poldi-kalapács kialakításának köszönhetően az ütés során az etalonra és a vizsgált mintára azonos erő hat, így az ütés során a két anyagon keletkezett benyomódás átmérője összehasonlítható és a vizsgált acélszerkezet keménysége arányosítható az ismert keménységű etalonéval. Minél keményebb a vizsgált anyag annál kisebb a benyomódás átmérője. A benyomódások átmérője a készülékhez tartó speciális „mérőlupe” segítségével határozható meg. A vizsgálat során az etalonon mérhető benyomódás átmérője nem lehet nagyobb 4,2 mm-nél és két mérési benyomódás között legalább 15 mm távolságnak kell lennie.
Írja meg, milyen kérdése van az épületével kapcsolatban — segítünk eldönteni, milyen vizsgálatra vagy tervre van szükség.
Ajánlatkérés
